Majd lesz, ami lesz

Kötések.

“Azon gondolkoztam, hogyha még pár évig így leszünk, mi lesz … Ez a kötés még erősebb lesz.”
“Igen. És ezzel teljesen keresztbe húzom minden lehetőségedet, hogy még egy viszonylag fiatalabb korban találj magadnak valaki hozzád valót.”
“Körülbelül.”
“Elég nagy erkölcsi probléma ez néha nekem.”
“Én élvezem … mindent élvezek veled kapcsolatban.”

El akarom venni, amit akarok. Miért legyek én mindig ’tisztességes’?

Nem tudjuk, mit hoz az élet. Majd lesz, ami lesz.

Nem több

Nagyon ritkán azt érzi, hogy szereti. Valahogy. Nem szerelemmel, dehogy. Még csak az kéne.
Az idő más részében meg azt érzi, hogy nem szereti. Lényegében sehogysem. Maximum néha szimpatikus, vagy még annyi se.
Nem lehet megfogalmazni.
Nincs neve az érzésnek.

De vajon ennyire fontos a dolgok neve?
Nem, egyáltalán nem fontos.
És különben is, most épp a sehogysem állapot van.


A dolog neve ambivalencia.
Erre akkor jövök rá, amikor látom, hogy megint hülyébb a sokévi átlagnál. Mint most is. Lüke farok. Nem több.

Apa … szeretlek. Még most is

………

Nem szeretem a halászlevet. Azóta.
Fura, hogy a túrós csuszát meg igen.
Arra nem vonatkozik az averzió.

Ha akkor az a teherautó nem arra megy, vagy nem akkor …
Már akkor sem lenne apám. Mert kilencvenvalahány éves lenne. Egyik ágon sem volt senki olyan hosszú életű.
Mindig azért imátkozott, hogy ne betegen, hosszú szenvedés után haljon meg, kiszolgáltatottan. Annak tudatában, hogy már nem tud dolgozni semmit, hogy nincs haszna. Inkább akkor hamarább, és gyorsan.

Nem haragszom arra a sofőrre. Pedig szabálytalanul ment. Ő csak egy eszköz volt Isten kezében. Hogy apám kivánsága teljesüljön. Jól imátkozott. Isten meghallgatta a kérését. És megkimélte a tehetetlen öregség szenvedésétől.

65 éves volt. Ma 29 éve.
30 évesen nem jó félárván maradni. És minden terhet egyszerre, egy nap alatt a nyakamba kapni.

Apa, szeretlek. Még most is.


Herbst József

díszmű- és faesztergályos, famintakészítő m. * 1893. Szolnok. Iparát atyja mellett, a famintakészítést Bpesten tanulta. Üzemét 1912-ben modernizálta, villanyerőre rendezte be és szalagfűrésszel szerelte fel. – Felesége: ”Faul Ilona”, fiai: József és Ferenc.
http: //www.vfmk.hu/hu/node/6688

Ez nem apa. Hanem a nagyapám. Nem gondoltam, hogy van a neten nyoma … Nem voltunk oda egymásért. Ő nem szeretett engem, én meg őt nem. Nem tekintett unokájának. Ki tudja, hogy miért nem…
De apám imádta az apját.
Ha most látná ezt a nyomot, büszke lenne az apjára.
Én is büszke vagyok az enyémre.

Zsuzsika

Itt volt, elhívtam, beszélgettünk, én elmondtam, ő elmondta.

Írni akartam egy hosszú posztot róla. Ennyi lett. Nem is kell több. Legalább nyolc éve az életem része.

Örülök, hogy az.
Csináltam egy pár fotót, olyan mosolygósat, az igazi mosollyal. Mert ezt most Ő csalta vissza az arcomra. Kitettem a facebookra egy albumban és megcimkéztem, hogy lássa.

Eddig is szinte mindent tudott az életemről. De most még többet.
Köszönöm, Zsuzsika -xiv


A Zsuzsanna ókori egyiptomi eredetű név, mely héber közvetítéssel került át más nyelvekbe. Eredeti alakja zššn, később zšn, jelentése: lótuszvirág. Női névként csak a héberbe történt asszimilációja után volt használatos, sósánná (‏‏שׁוֹ‏‏שָׁנָּה) formában, aminek jelentése itt „liliom”.
Wiki

Alvó bizonyíték?

Aztán már nem feküdtem vissza. Negyed hat. Fél hat. Melegem volt nagyon. Nekem, aki állandóan fázik. Még nyáron is néha. Kimentem az erkélyre hűsölni. Elszivtam egy cigit. Aztán leültem ide. Írtam, olvastam, zenét hallgattam.

És elkezdtem fázni. Először csak a vastag pólót vettem fel. Aztán becsuktam a konyha ablakát. Ettem valamit. Megittam a maradék teát, persze melegítve, mert fáztam, még zokniban is hideg volt a lábam. Aztán nem bírtam tovább, lefeküdtem. Hetek óta mezítláb alszom. Most magamon hagytam a zoknit. És teljesen körém tekertem a takarót, úgy mint télen szoktam. Aztán elaludtam.

Ugyanilyen melegem volt tegnap este is, miközben várakoztam. Pedig akkor már egyáltalán nem volt olyan dögvész idő a lakásban. Én viszont a hőguta határán éreztem magam. A végén már félmeztelenül ültem az asztalnál, egy vizes konyharuhával a nyakamban. Más meg közben sok kilométerre innen majdnem kellemetlen csipő érzést érzett a bőrén, anélkül, hogy tudtunk volna egymás érzeteiről.

Most gondolkozok, hogy miért volt olyan nagyon melegem hajnalban.
Aludtam. Alvás közben az agy pihen. De persze nem minden része. Valószínűleg inkább csökkentett módban működik. Mert az életfunkciókat irányítani kell valaminek, még ha automatikusan is.

Nem ez volt az első alkalom, hogy én, aki fázok, így ébredek.
Régen, amikor valakivel összebújva aludtam, nem véletlen, hogy nyáron nem szerettem, akkor persze ébredhettem arra, hogy folyik rólam a víz. De most nem. De ezt a meleget (energiát) “szereztem”, “szereznem kellett” valahonnan, mint már többször is. Emlékszem egy téli éjszakára, amikor kabát nékül, pulóver nélkül, egy melegitőnadrágban meg egy pólóban ültem az erkélyre, hogy lehüljek … Az is ugyanilyen körülmények között történt.

Hát ha másnak nem hiszek, akkor az agyam éjszakai munkájának hinnem kell, a francba. Mert álmomban is képes vagyok valamire. Nemcsak ébren, amit sose akarok elhinni, és felhoztam én már minden ellenérvet a szuggesztiótól az autohipnózisig, az archaikus gondolkodástól a placebó hatásig, mindent.

Az alvó agyam fügét mutatott nekem.
Az alvó aggyal lehet pihenni, álmodni, de nem lehet képzelegni.
Ha ezt a bizonyítékot nem hiszem el, akkor tényleg nagyon hülye vagyok …

Joan Baez – Ranger’s command
Joan Baez – Satisfied mind

Szomorú vagyok

Fekvőgipszet akartak, de kértem, hogy ne, ha egy mód van rá. Mert akkor még a wc-re sem tudok kimenni.
Leginkább feküdnöm kell. És szúrni kéne magam véralvadás gátlóval, nehogy trombózisom legyen.
Részleges szalagszakadás van a bokámban. Már napok óta.
Nagyon régen ültem mentőben.
Most sem akartam volna :(

Szomorú vagyok? Hát az nagyon enyhe kifejezés.

Mi hajt?

Azt írtam: a Kölyök értené.

Most ezt találtam:

“Mi hajt? A düh. A bizonyitási vágy. Önmagamnak.
Tommy”