Két oldal

Mi maradt bő két év ömlengéséből? Két oldalnyi vers, amire azt mondtam, hogy oké.
Ma nem is csináltam. Bele lehet betegedni. A számolatlanul szórt drága, életem, egyetlenem, szerelmem úgy megfekszi az ember gyomrát, hogy okádni kell tőle.

Inkább játszottam meg aludtam. Értelmesebb.

majdcsak összeérek egyszer

felváltás

nem pénz. hanem a sorrend. felváltva. hol előlről hátulra, hol hátulról előre. csökkenteni kell a “terheket”
a felváltva-módszerrel egyrészt 2013. július 30-ánál járok, viszafelé haladva. előre haladva meg 2009 májusában.

majdcsak összeérek egyszer

ha már nagyon szenvedek az elejétől, átmegyek pihenni a másik végére …
ez a blog-gyilkolás mentálhigiénéje …

na jó, ez a blog-gyilkolás csak hatásvadász szóvirág volt … Édesköménykének köszönhetően elővettem a kesztyűs kezet. alig törlök valamit

aludni akartam délután, de nem tettem. leültem ide és szünet nélkül éjfélig csináltam. szeretnék hamar végezni vele. mert azért tényleg sok minden megterhelő benne. főleg ilyen mennyiségben

a hangulatom a tevékenységemnek megfelelően egész este borzalmas volt
úgy kell nekem

megküzdés-küzdés

Próbálkozom valami felviditót találni. Mi lesz, ha elérek az utolsó három és fél évhez? Mert el fogok érni …
Ami jelenleg a legjobban felvidít, az az ötlet, hogy azt a részt kivégzem :)

Nem érdemel több kegyelmet.

Később: Ha azok bárhol, bármikor, bármiért megjelennének, csak kinevettetném magam. Így jár az, aki önmagát lektorálja.


Kolléganőm, Édesköményke jött, és mondta a blogomat, mert most látszik a fészen. Hogy végre, mert nagyon szerette olvasgatni. Én meg mondtam, hogy épp válogatok és törlöm a posztokat … Azt tanácsolta, hogy ne. Mert aki azokat régen írta, az is én voltam …
Hát ha valami “megmenekül” az elejéből, az leginkább neki lesz köszönhető. Igen, az is én voltam. Bár nem vagyok büszke rá.


Feljött Csabával való beszélgetésünkben a megküzdés. Mondott egy érdekeset. Azt, hogy szerinte nekem semmi bajom nincs a megküzdéssel. Rendben van bennem.
Igen, igaza lehet. Tudok küzdeni. Csinálom is.
Szeretem is.
Bár néha van olyan érzésem, hogy az életemben más sincs, csak megküzdés. Ez a gondolat először eléggé elkeserített. De aztán eszembe jutott valami. Mindjárt megkeresem …

Jé, több is van.

ÁDÁM
A csillagok megettünk elmaradnak,
S nem látok célt, nem érzek akadályt.
Szerelem és küzdés nélkül mit ér
A lét. Hideg borzongat, Lucifer!

* * *

LUCIFER
S e sok próbára mégis azt hiszed,
Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?
S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen
Gyermekkedély csak emberé lehet. –

ÁDÁM
Korántse vonz ily dőre képzelet,
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.

* * *

És persze ez a legjobb:

LUCIFER
Megúntam ott a második helyet,
Az egyhangú, szabályos életet,
Éretlen gyermek-hangu égi kart,
Mely mindég dícsér, rossznak mit se tart.
Küzdést kivánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet.

Na most megint nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.
Lehet azt egyszerre is :)

Kényszer-blogger?

Haladok vissza az időben.
Egyre több poszt kerül a kukába.
Mindig igy szokott történni.
Amikor nem volt mondanivalóm, minek irtam blogot???

senkiért sem

belenéztem végébe, közepébe, és sajnos az elejébe is. illetve hála Istennek. mert rájöttem, hogy a 2010. szeptembere előtti cuccokat képtelen lennék mégegyszer végigolvasni. még a belenézés is kicsinált. szörnyű … mert csak azt láttam, hogy az ember milyen katasztrófális hülye tud lenni éveken keresztül. ez nem a hétköznapi sima emberi hülyeség, hanem annál sokkal rosszabb. egy agymosott senki vonyítása, ömlengése .. borzalmas …

az évek és az átszerkesztések során már többször átolvastam. nincs több kapacitásom arra, se az agyamban, se a lelkemben, hogy azzal az iszonyatos hülye picsával, aki voltam, megint szembetalálkozzak.

máskor sem voltam túl “értelmes”, de az volt a mélypont. pont? három és fél év… egy katasztrófa, ami abban az időben keletkezett. és már semmi megbocsátó jóindulat nincs önmagam irányában arra az időszakra nézve. arra a – nincs rá elég sértő szó – hülye, vak, befolyásolható és teljesen éngyenge, emiatt maximálisan minden téren kihasználható picsára nézve, aki akkor voltam, amikor azt hittem, hogy életem legboldogabb periódusát élem …

van egy másik közel két év is, a közgazdász idejében, ahol nemcsak olvasok, hanem ha találok még valamit, nyírom is ki szép sorban, pedig egyszer már ezt megcsináltam, de a blog részmentésekből van visszaállítva, maradtak itt-ott olyan hamis, álszent és leginkább súlyosan megalkuvó dumák, amik fájnak, ha olvasom …. megérdemlem. nem lehet büntetlenül közel két évig azt színlelni, hogy szeretek valakit, akit pedig maximum az elején kedveltem, de semmi több, aztán már azt sem, csak az agyamra ment – utálom a totyorgó tojósgalambokat – és férfiként meg a vonzereje a nulla alatt volt számomra. hogy mégis miért csináltam? mert azt gondoltam, hogy valakinek jót teszek vele… kibaszott önfeláldozás … nem, nem szabad csinálni.

senkiért sem

mikor máskor

ő: Skypom nem akar élni…:( természetesen..és nem net hiány..mert itt van
én: a skype rendszere szar. én má rájöttem… nálam is az
ő: evvan.. mikor máskor :D:D
azé még vagyok..ha megunom emenek :D:D

mikor máskor .. kurva élet. pedig már úgy hiányzott. most szomorú vagyok.

a blogban épp most vergődök azon az őszön, amkor el volt tűnve hónapokig. mikor máskor …

minden akkori fájdalmat újraélek :(

Görcs nélkül kellene

Hol is járok most? 2014 decemberében.

Ismét tanulságos visszaolvasni.
A nem-ragaszkodás fontossága …

A nem-ragaszkodáshoz sem kell görcsösen ragaszkodni …


az én kóanom:

Mennyire kell ragaszkodni a nem-ragaszkodáshoz?

/Nincs jobb dolgod, mint hogy hülyeségeket kérdezz?/


Ennyi kellett, hogy a saját agyamra menjek … Két csirkeszárny között a zent és a blogomat olvasva.