a többit majd meglátom

megint válogatok. a legnagyobb munka. itt a blogban. közel 5000 poszt van. látszik talán 600? vagy annyi sem?

meg akarom forditani az arányt. tehát az összes privát posztot végig kell olvasnom, hogy mi legyen vele …
egy ideig eltart
már bele is döglöttem. mert valahogy belenyúltam abba a részbe, amikor Mókuska eltűnt. én meg kiborultam, de nagyon. na ott azért találtam egy posztot, ami biztos, hogy privát marad, amig világ a világ

a többit majd meglátom


hajnalban meg “jótékonykodtam” egy kicsit

Kedves Naja!

Köszönjük, hogy Ft 2500 összegű adományával Ön is hozzájárult a Wikimédia Alapítvány tevékenységéhez. A Wikimédia Alapítvány egy olyan nonprofit szervezet, amely a Wikipédiát és más, ingyenes tudás terjesztését szolgáló projekteket támogat. Küldetésünk, hogy a világ leghozzáférhetőbb és legteljesebb ingyenes ismeretforrását alakítsuk ki.

Hisszük, hogy a tudáshoz való hozzáférés alapvető emberi jog. A digitális jövő felé sebesen haladó emberiségnek olyan bárki számára szabadon hozzáférhető közterekre van szüksége, ahol a tudás online érhető el. Ilyen köztér a Wikipédia is, amely több száz nyelven közzétett ismereteket közvetít ingyenesen az emberek felé az emberek által.

A Wikipédiát, melynek szócikkeit folyamatosan szerkesztik, havonta közel félmilliárd ember látogatja a föld minden kontinenséről – az Antarktiszt is beleértve -, a legváltozatosabb témájú kérdésekre keresve választ a kulturális örökség megőrzésétől a rák korai kimutatásán át egészen a kutatómunkához való adatgyűjtésig. Az emberek új információért látogatnak a weblapunkra, és maradnak, hogy további ismeretekre tegyenek szert.

A Wikipédia bárki által szerkeszthető. Ha a keresett anyag még nem áll rendelkezésre, azt Ön is megírhatja. A Wikipédián közzétett szócikkeket, kulcsszavakat, képeket, adatokat olyan önkéntesek hozzák létre, akik szívesen osztják meg tudásukat a világgal.

Naponta feltesszük önmagunknak a kérdést: mit tehetünk annak érdekében, hogy a Wikipédia és annak társprojektjei által közvetített információ a mainál is precízebbé, gazdagabbá és hozzáférhetőbbé váljék mindenki számára? Az Ön adománya nagymértékben támogatja ezen törekvésünket.

Köszönjük, hogy Ön is hozzájárult alapítványunk munkájához, elősegítve a tudás szabad áramlását.

Wikimédia Alapítvány

Vizuális éhségem van

[17:01:17] Mókuska: : D
[17:01:25] Mókuska: láttam megnézted a hatodikat is
[17:01:30] saci h: jaja ^^
[17:01:35] saci h: qrva jó
[17:01:48] saci h: mondj valami hasonlóan nivósat
[17:01:57] saci h: filmet akarok
[17:02:06] saci h: ki vagyok éhezve vizuálisan
[17:02:44] Mókuska: pfff…
[17:03:00] Mókuska: igy hirtelen nem is tudok : D
[17:03:04] saci h: na majd keresek valamit szinészek szerint :d:d
[17:03:29] Mókuska: max kérdezz rá h láttam-e. : )

Le kéne feküdni. Most van dél …

Ma kedd van. De ezt csak onnan tudtam, hogy megnéztem a gépen …
Tegnap főztem végre. Zöldséges rizst. Finom lett, de mint mindig, sok is. Ma is azt eszek.

Ki kéne valahogy számolni, hogy Mókuska mikor lesz szabad … Fejből képtelen vagyok. Fel kell mennem a skype-ra és visszaolvasni.

Most olyan semmilyenül érzem magam. Alig aludtam, és abban az aligban is jöttek a hülye lidércálmok.
Le kéne feküdni. Most van dél …


Nem feküdtem le. Csináltam valamit, amit akartam. Közben gondolkoztam. Van valamim, fene ezt a virágnyelvet, amit neki akartam adni a köznek. De nem tudom. Belenéztem és a gondolatra is rosszul lettem. Az az enyém. Még. És talán mindig. Amig csak élek.

Aztán meg már mindegy.

Csontváz mentesítés

Borzasztóan fáradt vagyok. Egy teljes hétvége alatt nem tudtam kipihenni a múlt hetet. Éjszaka aludtam majdnem kilenc órát. Nappal meg ötöt. És már megint álmos vagyok, nemsoká újra lefekszek. Ettem, de a gyomrom fáj, bár ez már egyáltalán nem újság …

És még mindig nem tudok annak örülni, hogy reggel nem kell az ébresztőre felkelnem …

Ez most túl sok volt egyszerre.

Ha tegnap nem lett volna az a lomtalanítás, lehet, hogy pihentebb lennék. De az mindig megvisel. A múlt használhatatlan dolgai, emlékei … végignézek rajtuk, megkérdezem magamtól, hogy használtam-e őket az elmúlt öt évben, és ha az a válaszom, hogy nem, akkor semmi esély nics arra, hogy a következő tízben kellenek. Azaz kuka.
Ugyanígy tettem egy csomó dologgal, ami nem használati cikk, csak egy-egy korszakom emléke … még mindig vannak, a kurva életbe … pedig annyit kidobtam már, de a zugokból, résekből, hasadékokból elő-előkerülnek … kimásznak, mint a zörgő csontvázak a szekrényből a lidércnyomás tetőfokának éjjelén … Takarodjatok innen. Semmi hasznotok már nincs. Nincs jogotok lenni az életemben!
Kuka.

A lomok kidobása fárasztó.
A csontváz mentesítés még fárasztóbb … mert akkor szinte saját magamból kell részeket kidobnom. De tilos őrizni őket. Egészségtelen.


Valaki eljött volna ma este, de neki is mondtam, hogy ahhoz én most túl fáradt vagyok. Sajnálom pedig. Na mindegy.

A Nirvánába, b+ ….

Rákattintottam már a saját adatlapomra a fészen. A névjegy területén egyszercsak megjelentek sorban a kérdések ….

Mi a kedvenc ennivalód?
Mik a hobbijaid?
Hová szeretnél eljutni?

Pofám lehervad. Mi a fene közötök van a kedvenc kajámhoz? Meg úgy általában a világnak is mi köze van. Idejön és megfőzi nekem?
A hobbim a hülye kérdések olvasása.
A Nirvánába, b+ ….

Fal vagy fej, válassz

Ha egy zsömlétől és egy kisbögre tejtől megfájdul a gyomrom, amit elvileg azért ettem-ittam meg, hogy ne fájjon, az kurvára dühítő tud lenni.
Legszivesebb a falhoz vágnék valamit.
Áááá, az nem az igazi. Valaki fejéhez kéne ….


A blogról meg döntöttem. Legyen újra úgy publikus, mint régen. Még egy oldalt is fog kapni a fészen.

De ide kommentelni azt nem lehet. És az üzenőbe is csak Lucifer irhat ;)

Hatodik érzék

Hazajöttem dögfáradtan. Leültem a géphez és elindítottam a filmet. Hogy miért most? Nem tudom…

Az embernek lehet és van is dolga az életben. Célszerű megcsinálnia. Méghozzá jól. Ha nem teszi, még a halálban is kaphat egy lehetőséget, hogy korrigálja.
Az orvosnak meg kellett gyógyítani a gyereket. Mert egy másikat régen nem tudott.
A gyereknek meg kellett értenie, hogy dolga van a neki megjelenő halottakkal. Mert segítséget kérnek tőle.
A gyerek megadta a segítséget. Először a lánynak. Aztán az orvosnak.
Aki már halott volt.

“Anya, a nagyi azt üzeni, hogy ne haradudj, hogy eldugta azt az ékszert, de nagyon szerette. És azt is, hogy amikor kinn voltál nála a temetőben, akkor kérdeztél tőle valamit. Amire a válasza az, hogy rettenetesen. Mit kérdeztél a nagyitól, anya?
Azt, hogy büszke-e rám.”

Hatodik érzék. Bruce Willis.