Talán én is

Tegnap megint azon a határon voltam, hogy nem birom már a fájdalmat. Az utolsó két nap szörnyű volt. Meddig kell, meddig muszáj még viselnem??
Épp volt egy rahedli gyógyszer itthon … elég lett volna.

Honnan vegyek minden percre újabb erőt, hogy bírjam, még bírjam, még és még bírjam????? És nemcsak a fájdalmat, hanem a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget, mindent.

Nem is tudom, hogy valóban mi tartott vissza …. A józan ész szikrája? Ez lenne a józan ész??? Ez nem józan ész, hanem már egy értelmetlen baromság. Úgyis vége lesz egyszer. Hát akkor? Miért ne hozhatnám közelebb azt a véget???

*

Aztán ültem.
Ültem.
És úgy döntöttem, hogy újrarakom a rendszert.
Nem biztos, hogy kellett volna, bár az Opera parancsikonja már az előző frissítése óta eltűnt az asztalról és csak egy üres jegyzetlap volt helyette. Működött ugyen, de .. akkor sem normális ez. Nekiálltam, felültelepítettem, akkor sem látszott.
Uninstalláltam, hogy hátha.

És az uninstaller nem tudott csinálni visszaállítási pontot. Biztos, hogy hibás az az Opera.
És be sem tudta fejezni az uninstallt, mert belefagyott.
Megpróbáltam egy másik fölösleges progit letörölni. Ott sem tudott csinálni visszaállítási pontot … Ilyet még soha nem tett. Baj van. Visszaállítási pont azért kell. (Nekem is kellene valahonnan szereznem …önmagamnak)

Ez nem oké. A Messenger se működik, tiszta fehér. Vajon miért.
Kinyirta az Adblock. Előző nap még jó volt.
Meg ilyen apróságok.

Azaz valószínűleg bejött valami, amit még Iván sem ismert fel.
Kihoztam a telepítőket és kezdtem imátkozni. Jól tettem. Mert az író-olvasó csak ötödik próbálkozásra volt képes a maga fizikai valóságában megforgatni a lemezt… Megpróbálhatom felrakni pendrive-ról is. De akkor mi lesz az alaplapi driver lemezzel? Ha azt se forgatja meg, mit csinálok?

Felment. Aztám meg kétszer annyi ideig frissített. Emiatt megint lett egy windows old mappám. Nem baj. Elfér. Van hely.

Most működik.

Talán én is.

*

Elmosogattam, mosok, közben szarakodok a bloggal. Most van az a perc, hogy azt érzem, mindenki szaralak volt-van-lesz, nem érdemel egy kicsi jó szót sem.

Sajnos én sem.
Nem. Ez negatív.

Dühösnek kell lennem …. Egyedül az vihet tovább. Az adhat erőt, hogy lépjek. Szó szerint lépjek. Ha fáj, ha nem.

*

Most jött EZ a poszt. Édes Jóistenem.

Menni kéne
Posztolva ekkor: 2012-01-14 Najah írta
Közel három év után újra képes voltam végigjárni az Interspart … Másnak biztos, hogy ez egy semmi, egy apró vacak kis dolog. De nekem nem. Nem azt mondom, hogy könnyű volt, de már nem is volt lehetetlen. Régen, amikor még néha jártam oda, ahogy hazaértem, legalább egy óráig igazán meg sem tudtam mozdulni a széken, anyira fájt a lábam … Örültem, hogy élek. Most pihentem tíz percet, aztán nekiálltam főzni.

Apró örömek. Nekem mondjuk elég nagy.

Hogy is van az a mondás, amit a féllábú táncos mondott? A tánchoz nem láb kell. Valahogy igy -mosoly

Egyetlenegy kurva szó kell hozzá: AKAROM. Éveken keresztül igyekeztek elvenni tőlem ezt a szót … majdnem sikerült. De a végén visszaszereztem.

A győztesek soha nem adják fel.
Akik feladják, soha nem győznek…

*

*

Győznek??

Így is, úgy is meghalunk.
Nem. Negatív!!!!

Ha mindazt végigbirom és végigcsinálom, amit az élet, a sors, Isten adott nekem, akkor győztesként fogok elmenni.
Ha elmenekülök, időnek előtte, akkor vesztek.

Megint magammal kell harcolni. Valahogy meg kell mutatnom önmagamnak, hogy magamat tudom legyőzni. Magamnál kell “jobbnak” lennem.
Mert ez a harc csak magamhoz képest létezik. Önmagam viszonyában.

A Kölyök értené.

Minek

1. Nem fogok többet panaszkodni. Senkinek.
2. Újra raktam a rendszert. Az mindig jót szokott tenni. Nekem is.
3. Keep smiling.
4. Az élet szép.

Meg hasonló marhaságok.

Vajon meg fogják-e ismerni egymást?

Vajon mi határozza meg, hogy ki mikor és milyen formában tér ide vissza? És van-e arra valami szabály, hogy mindig emberek leszünk-e? Vagy egyáltalán emberek leszünk-e? És ha igen, akkor találkozhatnak-e egymással ugyanazon emberek különböző életekben? És ha igen, akkor nem lehetne valahogy szabályozni a különböző reinkarnációk időpontját? Mert egy szinkronizáltabb találkozás nem lenne ellenemre

Ez se most irtam, hanem 2011-ben. De most is így gondolom …

Közben meg Joan Baez énekel. Satisfied mind … :'( Joan Baez tizenhat éves korom zenéje.

Persze sírás közben is lehet röhögni. Mert most az jutott eszembe, hogy majd egyszer a távoli jövőben két macska összefut egy háztetőn az éjszakai ködben. Az egyik biztos, hogy fekete lesz. A másik meg ki tudja, hogy milyen szinű. Vajon meg fogják-e ismerni egymást? Hát ez még a jövő (ha lesz egyáltalán ilyenforma jövő) zenéje.

Vagy csak elmennek egymás mellett …

Mondtam én, hogy a legjobb részt hagytam a blogból a végére … Körülbelül másfél hete érzem, hogy muszáj lenne kibőgnöm magam, de úgy istenesen, nemcsak egy-két kósza könnycsepp erejéig … Na most aztán sikerülni fog.

A tíz év alatt ebben a blogban sokat bőgtem. Ezért is, azért is, minden lüke pasi miatt. Meg sok minden más miatt persze. De ha összeadom a könnyeket, érted sírtam a legtöbbet. Ó, Istenem, de félreérthető …

Na jó, egy példa. Csak hogy tisztább legyen a kép. Olyan könnyekre gondolok, például, amikor kinn voltál külföldön, folyt neked a kemó, én ha nem is tudtam, hogy mennyire szenvedsz, de azért sejtettem … “még a póló is fáj a bőrömön” … és gondolatban fogtam a kezed. És imátkoztam. Mert mást nem tudtam tenni. Legfeljebb az a Bob-féle fehér gyertyát égetni …

A szeretet végtelen és tud várni.
Márai Sándor

-mosoly


[22:41:04] Mókuska: szombaton kell vásárolni..meg tán sütni is…
[22:41:21] saci h: mit sütsz?
[22:41:47] Mókuska: http://www.nosalty.hu/recept/madartej-szelet
[22:43:06] saci h: jó lehet
[22:43:36] saci h: bár ahogy megnyitottam az oldalt, kicsit röhögőgörcsöt kaptam. mer ezt láttam:
[22:43:48] saci h: “Madártej szelet recept
Mesi receptje
receptek édes süti krémes süti
elkészítés: közepes
A hasmenés kezelése a Normaflore Extrával lesz teljes! (x)”
[22:44:01] Mókuska: :D:D:D
[22:44:05] Mókuska: sose árthat
[22:44:14] saci h: azé a hasmenés elleni izét nem itt kéne relkámozni :d:D
[22:44:29] Mókuska: pont jó helyen van :D:D

[22:46:28] Mókuska: hmm… nem barátkozom soha többé nőkkel… nekem ez fárasztó…..:D:D folyton panasz
[22:46:55] saci h: én nem is panaszkodok most ::o
[22:47:00] saci h: én röhögök :d:d:D
[22:47:08] Mókuska: most…. :D:D
[22:47:11] saci h: :p

JOAN BAEZ – Ranger’s command

Indulj el haza

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: “Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!” Néhány írástudó erre azt gondolta magában: “Ez káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: “Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!” A bénához fordulva folytatta: “Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az ember fölkelt és hazament.
Mt 9

Minden bűnbánat és megtérés valójában hazamenetel, olyan, mint a tékozló fiúé, aki szintén hazatért atyjához. A bűnbánatot hirdető Jézus ma hozzánk fordul: Hol jársz? Felismered-e bénaságodat és beismered-e bűnösségedet? Indulj el haza!
(c) Horváth István Sándor

Time lapse

Az ember nem adhatja el a félelmeit. Vagy kezd velük valamit, vagy nem. De eladni nem lehet őket. Mert csak a papirt adtam el a betűkkel. De a vérikét nem. Az mindvégig itt volt a tudatos és tudattalan határán imbolyogva. De mindvégig velem. Hát akkor a tudatomba is gyere vissza vérike. Már nem félek tőled.

Kurva életbe..

Nagyon hülyén nézne ki, ha most azt mondanám, hogy voltak ebben a blogban jó dolgok is? Nem. Már annyiszor szidtam magm érte, néha dicsérhetem is.

Nem biztos, hogy célszerű az ember életéből tíz évet time lapse módon két hét alatt végigélni …
Persze az örömek is koncentráltan jönnek. De a szenvedések is.

Unom a fejléc képet. Ugyan gyönyörű és sokat dolgoztam vele, de olyan … hogy is mondjam … ósdi. Vén könyvek meg lúdtoll, vagy mi. Azt sugalmazzák, hogy itt már minden legalább ezer éves, velem együtt persze és ez az a hely, ahol már a fű se nő.
És még a blog új címéhez sem illik.

Na jó. Ezen legalább segítettem. Bár sem cukorszirupos, sem vitriolos, azaz kénsavas képet nem volt könnyű szerezni. Főleg olyat nem, amit vért izzadva körbe lehet vágni.

Gondolkodni kell

Minek csinálom?
Amikor elkezdtem, azt hittem, hogy találtam értelmet. De az nem lehet az értelme, célja se.

Akkor minek kínlódok?

Tényleg a legjobb részt hagytam a végére. Olvasom. És rádöbbentem valamire.
Az utóbbi két évben elfelejtettem gondolkodni.
Túl sokat játszottam. És közben nem gondolkodtam.
A játék jó. Volt. De már abba kell hagyni.

Nem csak azt, mást is. A hazajövök és beesek az ágyba menekülést is.

Ma megint azt tettem. Meg is kaptam érte a jutalmam … a nyomorult lidércálom … a régi. Amikor a múlt megmaradt darabjaiból próbáltam egy új életet valahogy összehozni …. minden olyan szedettvedett volt. A holmik, a helyzet, az emberek. A szekrény tetejére tett rezsó, amin nem lehet főzni, mert olyan magasan van, hogy nem éri el biztonságban az ember. Minden leég. Tűzveszélyes. Hiába mondtam az anyámnak? anyósomnak? nem tudom, kinek, mert több emberből volt mixelve, hogy miért főz, hiszen én már megcsináltam.
A vendégnek nem nevezhető vendégek meg csak ott ültek és nevettek. Rajtunk. Anyámon? Mindenkin.
Én meg üvöltöttem, hogy ezen nincs miért nevetni és takarodjanak onnan. A gúnyos mosollyal a pofájukon egyetemben. Húzzanak el, de nagyon gyorsan.

Szerencsére felébredtem.
Szerencsére az olvasás közben is felébredtem.

Gondolkodnom kell. Nemcsak alvással lehet pihenni. Hanem gondolkodásal is. Hisz olyan jól tudtam csinálni pár éve. Most olvasom.

Két évig majdnem üres volt az agyam … Ide is csak néha löktem valamit. Vagy ami még rosszabb, privátban írtam a marhaságaimat.

Ha lesz társam a gondolkodáshoz, jó. Ha nem, akkor nem. Csinálom magam.
Nem mindegy, hogy ki az a társ. Azt meg kell válogatni.
Az nem megfelelő társ, aki dagonyázik a saját önzőségében.

BogárEmber. Igen, vele lehet gondolkodni.

Az a kép, a Rorschach-ból. Nekem csak bögyös macák kosárral. Neki egy bogárember nyakkendőben.
Lehet forgatni=Lehet gondolkodni.

A-Fügi

Számomra Ő a világ legjobb pszichiátere.
A legjobb tanító. És az egyik legjobb ember.
Persze a könyvek is hasznosak és szükségesek voltak, de a legtöbbet és legfontosabbat Tőle tanultam:

A pszichiátrián nem bolondok vannak, hanem betegek. A bolondok az osztály kapuján kívül léteznek.
A pszichiátriai betegség épp olyan, mint minden más egyéb betegség. Nem szégyen, nem stigma.
A betegek gyógyítását nemcsak gyógyszerrel, hanem a saját lelkünkkel végezzük. Mi is emberek vagyunk, a lelkünk nekünk is sérülékeny, a szakembereknek nemcsak a betegekre kell vigyázni, hanem egymásra is.

Hétfőn Szolnok város egyik legfontosabb díját, a Kálmándi Mihály Díjat ketten kapták, Dr. Gyuricza Ildikó és Dr. Fügi Sarolta.